A múltkor az Írószövetségben a fölött is vitatkoztunk Galántai Zolival, hogy vajon az emberiség morális szinten javult-e. Zoli szerint igen nézzünk csak körül, például az egyenjogúságban is mekkorát léptünk előre. Szerintem azonban nem, az erkölcsök nem változtak, a jogi szabályozás az változott, ám ha elengedjük az egyes ember, sőt embercsoportok kezét, és biztosítjuk őket arról, hogy a jog nem fogja büntetni őket, semmivel se lesznek jobbak, mint kétezer évvel ezelőtt.
Lehangoló állításom most valamennyire bizonyosságot nyert: a Szefantorra péntek délben kiérve szörnyűséges helyzet fogadott. Egy négy hete itt mulatozó társaság a tábor közepén akkora tüzet rakott, hogy a kis ház fölé nőttek a lángok, s a tűzre tett mindent, amit elért: asztalokat, székeket, ágyneműhuzatot, matracokat, két ajtót és két tévét… igen, két tévét is. Megtaláltuk a maradványokat.
Az udvar tele van üvegcserepekkel, szemét mindenütt, a szúnyoghálók letépkedve, oldalt egy pad megégett maradványa, amelyet még tavaly Bangó Jani és Ricsi lakkoztak le. A kisházban ki-bejár a szél – ajtó híján nincs mi megállítsa. Oldalában a sufni ajtaja kiszakítva, a műholdvevő letörve. A műholdvevő és a réztányér, amelyben sütögetni szoktunk, eltűnt. Az egyik függönyre valaki lóbetűkkel ráírta: „EMLÉK!”
Nyomorult egy helyzet, amit pár szegedi egyetemista okozott, akik kibérelték egy hétvégére a kettőshatári alkotóházat. Igen, hölgyeim és uraim, akik itt voltak, az ország értelmisége lesznek egy-két év múlva, s többnyire értelmiségi családból is jöttek. A gin és a vodka tette volna őket ilyenné? Nem hiszem, hogy csak az ital tette volna mindezt. Ezeknek a fiúknak és lányoknak több és nagyobb bajuk van.
Mindezzel együtt, ami miatt még sem vagyok lehangolt az az, hogy sok olyan embert ismerek, akik az ilyen ellen hatnak. Az emberiség morálja egy fikarcnyit sem változott kétezer, háromezer, ötezer éve, de sokan élnek közöttünk, akik úgy gondolkodnak és úgy élnek, ahogy az emberhez méltó. Akik tesznek a közösségért, s a világért, amelybe beleszülettek. Páran vannak itt, a táborban, s most füvet nyírnak, üvegcserepeket szednek, takarítanak, és helyre teszik azt, amit agyatlan barmok és szívtelen állatok tönkretettek. Addig, míg ilyen emberek vesznek körbe, nincs miért aggódnom.
Legutóbbi hozzászólások