Most néztem meg a 24 hatodik évadát, amelyben nyüzsögnek a kínaiak, na jó, nem végig, de a végén elég nagy a szerepük. Többször is elhangzik az utolsó részben, hogy Kína a jövő, és valljuk be, ebben van valami. Hatalmas potenciál szunnyad abban az országban.
A baj csupán az, hogy nem egyedül gazdasági potenciál.
Már régóta pörög bennem ez a tibeti dolog. Több minden megfordult fejemben pro és kontra. Mármint nem úgy pro és kontra, hogy kinél is az igazság, mert meg vagyok győződve róla, hogy Tibetnek joga van önrendelkeznie, ha azt akar, hanem az olimpia kapcsán. Ugyanakkor a 168 órában volt egy érdekes cikk erről, amiben Aczél Endre elemzi a helyzetet, s kimondja, hogy Tibetben nincs nagyobb elnyomás, mint Kína egyéb területein, és hozzáteszi, idézem: „az égadta világon semmi olyan nem történt Tibetben (de magában Kínában sem), ami akár kismértékben is alátámasztotta volna a globális jajongást.”
Hm. Ezek szerint ott tartunk, hogy ha valahol „csak” elnyomás van, de vér nem folyik, azt el lehet fogadni? Ennyire leszállt volna az ingerküszöbünk? Hogy itthon leszállt, az is elfogadhatatlan, de legalább látjuk, miért. Elfásultunk a minimagyar valóságban. És ezt a fásultságot kivetítenénk a külföldi ügyekre is? Vagy tényleg nem érdekel minket, mi folyik a nagyvilágban? Vagy Aczélt azért zavarja a „globális jajongás”, mert félti az olimpiát? Félti és idegesíti az, hogy a tibetiek ezt az eseményt használják ki ahhoz, hogy felhívják a figyelmet a kínai belpolitika elnyomó jellegére.
Az olimpia meg lesz tartva, tibetiek ide vagy oda. És ez így is van jól. Menjenek el Kínába a világ sportolói és mérkőzzenek meg. Azért van négyévente olimpia. Viszont az is rendben van, hogy az emberjogi szervezetek tiltakoznak. Ők, vagy az újságírók (kivéve Aczélt) vagy csak egyszerű, lelkiismeretes emberek. Az is rendben, hogy pár kormányfő nem megy el a nyitóünnepségre, sőt, szerintem egyik kormányfőnek sem szabadna elmennie. Mert ez már politika.
Kína támogat, tűr, tilt – és töröl. Ami nem tetszik, azt eltörli. Sokan vannak, megtehetik. És kell nekik Tibet, már csak azért is, mert számos folyó ott ered, állítólag Kína vízkészletének harmada. A tibetiek természetesen felemelik a hangjukat, mert nagy naívan azt hiszik, valami változik azzal, hogy most kiabálnak. 2008-ban, az olimpia évében. És a kínai vezetés szokás szerint odacsap. Nem egyszer, hanem ahányszor csak szerintük kell.
A legnagyobb probléma az, hogy ezt a „nyugati világ” politikai és gazdasági potentátjai engedik. Ebből azt a következtetést szűrheti le a kínai vezetés, hogy megtehet bizonyos dolgokat, csak azért mert gazdaságilag egyre erősebb. Sok a partner, akiknek érdeke a kínai gazdaság fejlődése, és ők szemet hunynak „némi” jogtalanság fölött. A pénznek nincs szaga… ugye? Mondhatnánk ezt például az olimpiai szponzoroknak, akik eddig még nem vonultak ki a rendezvényről. Mondjuk, a Coca-colának.
Kíváncsi vagyok, mi lesz a vége. Azok a politikusok, akik távollétükkel tüntetnek – szerintem – megérdemlik az elismerést. Azok a cégek, akik nem vonulnak ki, azok pedig megérdemelnének egy nyugati fogyasztói bojkottot. Én mondjuk nem iszom coca-colát, tehát rajtam a cég nem sokat nyer… de nem csak a cola van ott. Hanem a Samsung, a Volkswagen, a Visa, az Adidas és a Nike is. Hm. hogy nézne ki egy Nike reklám, ahol kínai katonák fociznak egy stadionban – levegőben lassított fordulásból kaphatnák telibe egy tibeti szerzetes fejét? Esetleg egy Samsung-reklám, ahol az elöljáró Samsung-telefonon megadja a katonai parancsnoknak a tűzparancsot.
Szóval semmi különleges nem történik ott… Hát szerintem meg most alapozzuk meg azt a szemléletet, amivel a kínai politika kezelni fogja a nyugatot a következő évtizedekben. Majd megtapasztaljuk… és akkor már cseszhetjük.
Legutóbbi hozzászólások