Egy iráni ellenzéki blogger menedékjogot kért Magyarországtól. Kérelmét azzal utasította el a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, hogy igazán tudhatta volna, hogy országában cenzúra van, és számolhatott volna a következményekkel.
Azon túl, hogy milyen embertelen, pökhendi, szemét indoklás ez, azt hiszem, hűen árulkodik kis hazánk jelenlegi közgondolkodásáról, amely olyan messzire jutott már az együttérzéstől és a humánumtól, amilyen messzire csak lehetett. Megtették a dolgukat az elmúlt évek gyűlöletbeszédei, a gyanúsítások, hergelések, megfeketedett az emberek szíve és tényleg bűz árad már innen-onnan.
Másrészt viszont azt nem értem, az iráni blogger miért nem választott valami élhetőbb országot? Mert ugye ebben az országban megtörténhet, hogy a hallgatag köztársasági elnök ablaka alatt avatják egy félkatonai szervezet tagjait. Ez az az ország, ahol megeshet, hogy egy betiltott szervezet egyenruhájában feszít a parlamenti képviselő minden következmény nélkül. Ez az az ország, ahol egy Schmitt Pali feliratú pecséttel helyettesíthető lenne az új köztársasági elnök. Ez az az ország, ahol megnyeshetőek az Alkotmánybíróság jogai, és ahol a miniszterelnök az alkotmánybírósági tárgyalás előtt bejelentheti, mi lesz a döntés. Ez az az ország, ahol tizenöt éveseket börtönbe dughatnak egy bolti lopásért és ahol lassan megtelnek azok a börtönök, de ugyanakkor minden szinten minden bűnügyi statisztika romlik. Ez az az ország, ahol statisztikai trükközéssel nő a munkahelyek száma, és ahol nem kell az elbocsátás mellé indok, így leváltható mindenki, aki nem a „mi-emberünk”. Ez az az ország, ahol kilenc évig uralkodik a médián a Hatóság elnöke, ahol a sajtó félelemből vagy szervilitásból immár saját magát cenzúrázza és ahol a külföldi kommentárokat néha máshogy fordítják az MTI-nél. Ez az az ország, ahol a máshogy gondolkodó filozófusokat bűnözőként állíthatják be és az MTA elnöke nem érzi kötelességének megvédeni őket, ahol a legnagyobb tudományos díjakat pártszempontok alapján fogják a kormányzó erők odaítélni, ahol Bayer Zsolt neve Madách Imre neve mellé kerül és senki Madách-díjasnak nem jut eszébe visszaadni a díjat, tetszik nekik a társaság. Ez az az ország, ahol ha a Költségvetési Tanács végzi a munkáját, akkor megszüntetik a tanácsot, ha az IMF véleményt nyilvánít, akkor Matolcsy nekimegy az IMF-nek és szerénységre inti őket, ahol ha leminősítik az országot, a miniszterelnök leminősíti a leminősítőket, és ezzel minden el van intézve. Ez az az ország, ahol hogy kikerüljék az érdekvédelmi szervezeteket, a törvények egyéni képviselői indítványokként kerülnek a parlament elé, de van Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat szinte minden közintézményben. Ez az az ország, ahol nem lehet ellenvélemény, ahol ellopják hárommillió ember pénzét és sikernek nevezik, ahol Fellegi suttyomban áramköltséget emelhet, de azt hangoztatják, semmit nem hárítanak rá az emberekre, ahol a személyi jövedelemadó a legtöbbet keresőknek hoz pénzt, de ugyanakkor elhitetik, hogy a szegények gazdagodnak. És ahol ezt el is hiszik az emberek.
Ez az az ország, ahol 8 millió szavazati joggal rendelkező állampolgárból 2,7 millió minderre kétharmados felhatalmazást adott, és ez az az ország, ahol ez minden józan ellenérvet rögtön megsemmisíthet.
De mit is várt szerencsétlen iráni blogger? Örüljön, mert csak cseberből vederbe került volna. Menjen normálisabb országba!
Legutóbbi hozzászólások