Becsületesen be kell valljam, reggel, amikor felébredtem, ugyanolyan fáradtnak éreztem magam, mint este, ágyba ájulás környékén. Lehet, hogy ennek a pimasz és kétszínű időnek is köze van hozzá, egyszer ezer fokkal tűz a nap, majd fekete felhők gyülekeznek, dörög és villámlik, de nem esik, vagy éppen minden előjel nélkül az ember nyakába szakad egy tonnányi víz. Ez történt ma is: vasárnap délben a napsütést hirtelen eső váltotta fel és zuhogott, zuhogott Budapestre. Akkor azt hittem, lőttek a három órás dedikálásnak az Alexandra standján.
De nem: mire odaértünk, már megint meleg volt, és a napernyő árnyékában kerestem menedéket. Az ásványvizet narancsos sörre cseréltem, Pierrot pedig citromos Gösserre (amit még soha nem ivott, sőt, sört se nagyon) így dedikáltuk a Jumurdzsák gyűrűjét. Ezt követően még utoljára körbejártam a könyvhét kihelyezett standjait, pár szó a Galaktikánál, néhány könyv beszerzése az Osiristól (sikerült olyat vennem, ami már megvolt), majd irány haza.
Nem tűnik olyan bonyolult dolognak aláírni egy könyvet, de tényleg kidöglöttem. Pár nap alatt megjártuk Budapest mellett Egert és Veszprémet, időjárási frontokon haladtunk át, küzdöttünk hőgutával és villám-vaksággal, koccintottunk vendéglátókkal, jó barátokkal, ismeretlenekkel, megismerkedésre, könyvekre, örömre és csak úgy, azért, mert élünk és hála istennek még sokan olvasnak és kimennek a könyv ünnepére – bár a vásárló már kevesebb…
E
zzel együtt egy jó hírt is közöltek velünk ezen a hétvégén az Alexandrás hölgyek: a megjelenés után másfél hónappal nyomdában van a Jumurdzsák gyűrűjének második kiadása. Ez mindennél jobban jelzi, hogy a könyv fogy, tehát tetszik az olvasóknak, aminél jobbat író nem igazán hallhat.
Jövő héttől visszatérhetek az íráshoz, folytatódnak Dorka kalandjai, az első mondatok a Facebookon – bár hétvégén elő-Szefantor, ami nem kedvez a munkának… De lehet, hogy adhatok magamnak pár pihenőnapot, utána úgyis bele kell húznom.
Legutóbbi hozzászólások