Enterprise-t nézek, öt nap alatt harminchárom részt. Eljutottam a második évad végéig. Itt, ennél a pontnál úgy tűnik, hogy a sorozat harmadik szériája keményebb lesz az első kettőnél, aminek kicsit örülnék, mert elegem van abból, hogy Archer a klingonokat csak piszkálgatja, ahelyett, hogy teljes erejéből és megérdemelten seggbe rúgná őket. Ennyire nem lehet méla! Aztán meg a régi szép TOS-os időkben csak úgy hullottak a zászlósok, itt meg ötvenkét rész után még mindig nyolcvanhárom fő a hajó létszáma, mint az elején, plusz egy kutya. Félreértés ne essék: tetszik az Enterprise, néha kicsit langyos, de a koncepció és a megvalósítás is élvezetes, én tényleg célközönsége vagyok. (Különben meg se néztem volna öt nap alatt ennyit.) Szóval az Enterprise-on van katonaság, felszerelték fotontorpedókkal, Trip lelke megkeményedett, nemkülönben a kapitányé… indulhat a harmadik évad.
Aztán meg nézem vasárnap a Smallville-t. Evan, a gyorsan (értsd: tényleg hihetetlen gyorsan) öregedő gyerek megtalálja az apját, aki szörnyszülöttnek tartja egyfiát. A vita során Evan meglöki az apját, amaz nekiesik valami kiálló fémdarabnak és meghal. Megjelenik Clark és a Luthor-fiú, meglátják a halott apát és elkezdenek azon sajnálkozni, hogy nincs donor a csontvelőátültetéshez, mi lesz szegény gyerekkel. Ülök és csodálkozom: ennyire nem lehetett a forgatókönyvíró hülye. De aztán kiderül, hogy igen. Még a film végéig ötször elhangzik, milyen jó gyerek is ez az Evan (affenébe, hát nem megölte az apját?), meg hogy a gyors öregedése miatt mennyire szerencsétlen (emberek, megölte az apját!), és mekkora veszteség a halála (hahó valaki hall engem?! a fiú egy gyilkos!!!). Slusszpoén a végén. Mi lett volna belőle, ha felnőhet? (börtöntöltelék) Egy jó ember, feleli Clark. (A börtönben ő a könyvtáros, az jó embert jelent, nem?) Istenem, ezt a sorozatot biztos nem nézem többet. Pedig kedveltem.
Legutóbbi hozzászólások