Ülök a kedvenc kis piac melletti étkezdében, amikor mellém telepedik három javakorabeli, vállas mérnökember. Enni kezdenek.
– Jó ez a koszt – mondja az egyik. – Jó magyarosan van elkészítve, ahogy kell.
– Itt jól főznek, és egész jó az ár is – bólint a másik. – Legfeljebb a kínaiban vannak ilyen árak, de oda nem nagyon szívesen járok, mert sosem tudhatod, mit eszel.
Mire megszólal a harmadik:
– Kint Németországban más a kínai konyha.
– Kínában is más – válaszol az első.
– De Németországban valószínűleg azért, mert jobb alapanyagból főznek.
Esznek tovább.
– Viszont ha itt bemész egy török étterembe… – kezdi a második.
A harmadik bólint.
– Igaz, valahogy az is jobb Németországban.
– Nem fűszereznek annyira? – kérdi az első.
– Hát nem – inti a harmadik. – Ott kellemes és elviselhető a fűszerezés.
Fogy az ebéd.
– A német konyha is jó – szólal meg egyszer csak a harmadik.
A második mosolyog a bajsza alatt.
– Hát, nekem a generálszósz jut róla az eszembe. Mindenhez azt adták.
– Német és konyha egy mondatban? – tromfol rá az első.
– Van kolbászuk, csülkük meg káposztájuk – folytatja a második. – És semmi más.
A harmadik elgondolkodik, majd diadalmasan hozzáteszi:
– De azokat milyen jól csinálják!
Legutóbbi hozzászólások