Szombat reggel akkora volt a csend az utcában, hogy a faágak zizzenése is hallatszott. Szükségünk is volt erre a csendre: a finn party megerőltető volt mindannyiunk számára. Mondom, mindannyiunk számára, de leginkább Attilának, aki még a zuhanyzóba is napszemüvegben ment… Jut eszembe: a zuhanyzónkat egybeapplikálták a vécével, ami nem rikaság otthon sem, ám a helyiség nem volt nagyobb 1,2 négyzetméternél. Tisztára mint Japánban (erről Harry Harrison beszélt nekünk a vele készített riport után), ám ez nem dobott fel minket.
Szombat a szavazások, az írói felolvasások és az orosz vodka-party napja volt a 2007-es Euroconon, Koppenhágában. Megreggeliztünk a szobában – a magyar delegáció egy régi házacska apró szobájában volt elszállásolva, ha erről még nem beszéltem volna -, aztán irány a rendezvény. Tízkor volt az ESFS (Európai SF Társaság) közgyűlése, ahol a szavazásokra sor került. Lassan, de biztosan leszavaztak a küldöttek: megválasztották a társaság elnökségét, és még egyszer áttekintették a díjakra jelölteket. Én behúzódtam egy sarokba és videóztam, mivel nem volt szavazati jogom, inkább megpróbáltam dokumentálni az eseményeket. Ami a titkos szavazások után azonnal kiderült, hogy a 2009-es Eurocon nem Finnországban lesz, hanem Olaszországban. Sajnáltuk a finneket, pláne, hogy annyira kitartóan és jó szívvel lobbiztak előző este, de Olaszország mégis csak melegebb és 2009-ben ingyen lesz ott a vörösbor… szóval az olaszok nem véletlen nyertek. (Na jó, a finneknél 2003-ban volt már egy Eurocon, míg az olaszok az utolsót 1980 környékén tartották.) A szavazás után oszlásnak indultunk. Én elszívtam egy szivart a kultúrház ötödik emelének erkélyén.
Ezután ritmust váltottunk: Németh Attila úgy vadászott az írókra a büfében és a kultúrház elötti kis fapados placcon, mint Kittenberger az oroszlánokra Afrikában, mi pedig megpróbáltunk túlélni Junnal. Később a nap első fénypontjaként elmentünk egy arab étterembe, ahol nyárson sült húst ettünk, míg Attila menü helyett pizzát kapott. Valamit félreértettek az arabok a rendelésnél. Ez az igazi multikulti: egy török gyorskajáldában Dániában két magyar és egy félig japán srác olasz pizzát eszik kínai társaságban (a képen a háttérben)…
Délután megpróbáltunk jó euroconlátogatók lenni (tehát valaki előadáson is legyen), így Junt delegáltuk Stephen Baxter felolvasására. (Ezt követően született Baxterrel egy videointerjú, ezt előbb-utóbb az sfwiwen láthatjátok.) Közben mi Attilával keményen büféztünk, Jonathan Cowie-val beszélgettünk az ESFS megreformálásáról, illetve a többiekkel különféle országok irodalmáról, filmjeiről, filmszinkronokról. A nap kisütött, veszettül meleg lett. Koppenhága megörvendeztetett bennünket mosolygós arcával.
Este Maszkabál volt, amelyről lemaradtunk a nagy beszélgetések közepette. Aztán jött a díjátadó. Hm. Ültem előtte a székben a harmadik sorban és Attilát fárasztottam novellatörténetekkel… Remélem, hogy élvezte…
Sok helyi díjat kiosztottak az európaiak előtt, majd kivonult az ESFS vezérkara. És belekezdtek…
Az oroszok innen is vittek díjat (Kijevben majdnem az összeset ők hozták el), de most az olaszok is és a dánok is elkönyvelhettek sikereket. Brigitte Wilkinson megküzdött az S-emmel és az SZ-emmel, de nagyjából jól ki tudta mondani a nevem…
Az orosz partin húsz fajta vodka volt. Megkóstoltuk a legjobbat, először narancslével próbáltam higítani, de a helyi narancslé ihatatlan volt… Aztán Andrei odajött hozzám, hozott egy deci vodkát és koccintottunk. Gratulált, vállon veregett és elment. Próbáltam itatni Attilát, hogy ne egyedül álljak be (mármint hármunk közül, mert a nemzetközi felhozatalban csupán középtájon végezhettem az alkoholos befolyáltságot tekintve), de ezen az estén ellenszegült. Közben körbejártunk 30 fokos mézes szilvaálinkával, de ez afféle nőies ital volt az 56 fokos vodka mellett, így mindenki úgy itta, mintha csak szörp lett volna.
Beszélgettem Max-szel, aztán megjelent Kamilá és gratulált a díjhoz, majd a nyakamba borult Imants (Lettországból), aki gratulált a mézes pálinkánkhoz. És odajött hozzám Andrei egy Moscon 2008-as pólóval, nekem adta és erre innunk kellett. Egy deci vodkát persze. Köszöntem. Boris kiabált az asztal túloldaláról és gratulált, de hozzá csak az asztalon át juthattam el, tehát átmásztam. Összeölelkeztünk, Borisz töltött, ittunk, mondanom kell, hogy egy deci vodkát? Roberto egy litván lánynak udvarolt, Kamilá megpróbálta megtanulni a „közlekedésbiztonsági jelző tábla” szót, melyet Attila talált ki neki. Max, aki lehet vagy 140 kiló, eljátszotta csecsemőt. A többiekre nem bírtam figyelni… Aztán Andrei odajött hozzám egy régi orosz plakáttal, mely az alkohol káros hatásaira figyelmeztetett, és erre inni kellett. Egy deci vodkát. Tisztán.
Hajnali egykor beesett a rendezvényre az inkognitóban nyomuló Szergej Lukjanyenko. Attila rögtön lecsapott rá és megígértette vele, hogy addig nem mozdul, míg vissza nem tér három könyvével, mert szeretné dedikáltatni őket. Attila elrohant, Lukjanyenkó meg lelépett. Juszt se fényképeztem le, maradjon csak inkognitóban! De többet nem láttuk… (Igaz, előtte se.)
Hajnali kettő után aztán sikerült elszakadnunk a partitól, bár a legeslegutolsó pohár vodkájukkal még megörvendeztettek az oroszok… Otthon higítottuk a töményet némi borral és sörrel, és azon rémüldöztünk, mi lesz jövő májusban Moszkvában???
Vasárnap kicsit lassabbak voltunk a kelleténél. Nagyon jól jött a reggeli és a jegeskávé, amit a kultúrházzal szemben lévő boltocskában szereztünk be. Jeges kávé és sok-sok levegő.
Aztán Jun a tiszteletvendégeket hajtotta: videoriportokat akart velük készíteni. Anne McCaffrey-ről lecsúszott, ő nem adott interjút, Zoran Zivkovic viszont igen (bár ő nem tartja magát sci-fi írónak – mint ezt a dánoknak el is mondotta vala). Míg Jun videózott, Attilával könyveket nézegettünk. Attila olcsón és kivételesen jó állapotban (értsd: Attila is abban volt a parti másnapján, de a könyv is) vett egy 1921-es klasszikus dán scifi könyvet, amiért a dánok irigyelték. Én nem értem ezt az embert: a könyv tele van elolvashatatlan karakterekkel… mit akar vele kezdeni???
Harry Harrison interjújánál segítettem Junnak – én tartottam a kamerát. Harry sokat mesélt, és kért egy kis paprikát. Tudni kell, hogy a felesége magyar volt, szegedi… Jun megígérte, hogy küld neki.
A nap lassan haladt az égen, a végén már csak a meghírdetett Dead Dog Partyra vártunk. A hivatalos záróceremóniát lekéstük, viszont nézhettük helyette a kis kerti padok mellől, ahogy a kultúrházat kipakoltják. Mi ketten Attilával hazamentünk, Jun a társasággal tartott egy távoli pubba. Tíz felé meguntuk az otthoni egyedüllétet és utánuk indultunk – idejében ahhoz, hogy beessünk a Dead Dog Partyra Klaus AE. (csúsztassátok egybe a két betűt – lécci) Morgensen lakására. Ez már a vég volt. Az aszútörkölypálinkát, amivel beállítottunk, hihetetlen gyorsan sikerült eltüntetni – na jó, jórészt kettőnknek Attilával. Azt viszont mindenképpen el kell mondanom, hogy még Bruce Holland Rogers sem tudott ellenállni neki, és bár csupán megszagolni szerette volna, a végén csak lecsúszott néhány cl aprócska kortyokban. Itt már minden kötetlen volt: a pizza romjai fölött vagy a konyhaajtóban, vagy a szoba padlóján ülve beszélgettek az emberek kis csoportokba verődve.
Megint csak hajnali egy után értünk haza, két hullámban.
Ez volt az Eurocon 2007-ben, Koppenhágában. Szervezői szemmel nézve azt kell mondanom, hogy hihetetlen nagy munka van mögötte, még akkor is, ha sok csúszás és programáthelyezés volt, illetve ki is estek előadások. A dánok szép munkát végeztek, keményen húztak, bár nem ártott volna a kijevihez hasonló villogás. Kijevben ugyanis az összes tévéstáb és újság ott volt, míg itt csak tessék-lássék forgattak. Kicsiny sajtóvisszhanggal, de remek rendezvény várt itt mindenkit (ráadásul a panelek kétharmada angolul zajlott, tehát akülföldieknek három nap alatt legalább hatvan-nyolcvan program a rendelkezésükre állt), megérte eljönni. Hétfő – így határoztunk – a városnézés napja lesz. Miután Attila hazarepült, az is volt…
Mi az Euroconról megmaradt végső tapasztalat? Talán az, hogy aki szereti a scifit, az megtalálja itt a neki tetsző programot, vagy ha nem, akkor a maga társaságát. Előadások vagy jókedvű sörözések (errefelé ne igyatok bort, mert az amúgy is francia, chilei vagy spanyol), teljesen mindegy. Akárhol legyen, az SF-et kedvelő rajongó barátokra találhat itt.
De hogy mi lesz jövőre Moszkvában???
Gyertek el és nézzétek meg…
Legutóbbi hozzászólások