A hitnek – mint a világban oly sok mindennek – két oldala van, mint a köpenynek: felülete és visszája. Lelki békét hoz vagy éppen felszítja az indulatokat. Gyógyítottak hittel, de pusztítottak is a hitért vassal. Néha tisztán látunk dolgokat a fényében, néha megvakulunk tőle. Kijelöli erkölcsi útunkat, de félre is vezethet. A hitnek nincs szüksége tényekre, megvan nélkülük, s nincs is hiba ebben – ám néha képes a makacs tények ellenében is haladni.
Egy biztos, a hit legyőzhetetlen és a hit erőt ad. Ám a nem csupán a metafizikai világban (vagy nemlétében) hiszünk, hanem a mindennapi világban is megnyilvánul képességünk a hitre. Hiszünk magunkban, barátainkban, kapcsolatainkban, munkánkban, magatartásunk helyességében. Hiszük másokban és másoknak. Hiszünk gondolatoknak… Ugyanazzal a kétarcúsággal, ahogy istenben is.
Egy kolléga nem rég a romagyilkosságok kapcsán blogolt, ahol finoman éreztette, hogy nem hisz a magányos vagy a csoportos amatőr elkövetőkről szóló történetekben. A bejegyzésben nem mondta ki a végső konklúzióját, ám az utána történő beszélgetésekben csak kijött véleménye. Ott aztán azt írta: „A szélsőjobbos csoportban nem hiszek, de abban igen, hogy ez éppen olyan eseménysor, amelyet valakik (esetleg) valamiféle antidemokratikus intézkedéssorozat ürügyeként akarnak prezentálni.”
Vélemény ez vagy hit? Elébb ezt kell eldönteni, mert ugye véleménnyel lehet (érdemes) vitázni, hittel nem lehet (s nem is érdemes). Vizsgáljuk meg tehát a dolgot!
Egy vitapartner a hozzászólásokban felvetette Occam borotváját, mint a dolgokra adott magyarázatok egyik vezérlő elvét. Eszerint: „Pluralitas non est ponenda sine neccesitate”. Ez egy ajánlat a helyes és logikus gondolkodás elsajátításához. Eszerint célszerű a bizonyítást az egyszerű magyarázatoknál kezdeni (vagy éppen azok kizárásával). Konkrétabban: ha egy eseményre két magyarázat van, általában az egyszerűbb a helyes.
Nézzük csak akkor a romagyilkosságok tényeit, s az azokra adott magyarázatokat. Valaki(k) romák életére törnek. Több ilyen eset is volt, néha megkérdőjelezhető a rasszista indíttatás, néha nem.
Az első kérdés: magányos elkövetővel állunk-e szemben vagy csoportossal. A rendőrség kizárta a magányos elkövetőt, s ez igaz lehet, volt, ahol több irányból is találtak hüvelyt. Megeshet, hogy az elkövetői kör nem esik egybe, tehát van magányos elkövető is, és van csoportos is. Elképzelhető-e mindkettő?… Az én logikám szerint el. Épp úgy lehet egy dühös hitelező (roma vagy nem roma) egy esetben a tettes, mint ahogy egy másik esetben valamilyen kisebb csoport.
Vizsgáljuk meg a csoportos elméletet. A blogoló kollega is felteszi a kérdést: qui prodest?, azaz kinek használ? Mondanám, hogy néha nem szükséges hasznot keresni ott, ahol a gyűlölet az úr. Pár betintázott, esetleg katonavviselt ember „bátorságát” bizonyítva kimegy terepjáróval egy falucska romák lakta végére… Láttunk ehhez hasonlót? Hogyne láttunk volna, ott a Klu-klux-klán története: egy csomó begőzőlt, részeg fajvédő alkotta, és nem a haszonért öltek, hanem a hatalom érzetéért. Sokszor csak „poénból”.
De még egyszer: qui prodest? Ha már használnia kell, akkor ki az, aki először eszünkbe jut? Nekem bizony a szélsőjobb, amely az erejét fitogtatja falun, s jelzi a romáknak, hogy „vagyunk, húzzátok meg magatokat”. Látjuk a szerveződést, a feloszlatott de meglévő Gárda jellegét, egyenruháit, s láttunk már a Gárdistákat kendővel a szájuk előtt randalírozni, legutóbb a Kossuth téren. Hajlam, erő, ideológia tehát van mögöttük, s felteszem, némely tagjuknál fegyver is található.
Elképzelhető-e mindezek után az, amit a kolléga félig kimondott: tehát, hogy a kormányzat szervezi és finanszírozza a romák elleni támadásokat, hogy a közeljövőben erre hivatkozva antidemokratikus intézkedéssorozatot vezessen be. Ez is egy megoldás, most az a kérdés, ez mennyivel valószínűbb, mint az összes előző. Tehát a magányos tettessel, a részeg handabandázókkal, vagy a szélsőjobbos elkövetőkkel szemben vajon elképzelhetőbb-e.
Nézzük át a közelmúlt (legyen csak két év) erőszakos cselekedeteit! MSZP-s székházakat gyújtogattak-e vagy Fideszeseket? Baloldali képviselők házát dobták meg Molotov-koktéllal, lőttek be ablakukon vagy jobbosokét? A rendőrök balos tűntetőket kergetnek nemzeti ünnepeinken vagy jobbosokat? Melyik oldal nyilatkozik ilyeneket? „A cigányságnak vérfertőzés útján degenerálódó, ősközösségi szintű szubkultúrában élő rétege termeli ki magából a cigánybűnözés egy részét”. (Elárulom: Bíber József Tibor, a Jobbik alelnöke.) Kik felé mutatnak tehát a dolgok?
A szememben a blogoló kolléga furcsa összeesküvéselmélete csak annyira állja meg logikailag a helyét, mint amennyire az, hogy kis zöld lények lövöldöznek a cigánysorokon. A rendőrségi vizsgálat – és akkor most nézzük a tényeket, amit 100 rendőr próbál meg felderíteni – szerint is csoportosak az elkövetők és jól szervezettek. Ám szó sincs kormányösszeesküvésről (vagy olyanról, hogy bármely! párthoz közel állnának). Persze, mondhatná az élelmes összeesküvéselméletgyártó: mert védik a kormányt. És van tanú is rá, hogy egyenruhában voltak a tettesek.
Hát először is: ha kormánypárti felbérelt ügynökökról van szó, és azok azt akarják elhitetni, hogy jobbosok, akkor mi a lóhátért rendőrruhában mennek gyilkolni? Aztán meg, amit három ember tud, az nem titok. Ez ebben az országban hatványozottan érvényes. El lehet képzelni, hogy száz rendőr ül az eltitkolt tényeken? Ezt el tudjuk hinni, az egyszerűbb választ meg nem? Hogy talán még sem ők voltak?
Ezen a szinten a történet és a kolléga blogbejegyzésének a logikája már a „hiszem” körébe tartozik, s hittel aztán tényleg nem érdekes vitatkozni. Olyan messzire van hitében Occam borotvájától, hogy már rég leesett az éléről… És akkor még nem is utaltam vissza arra, hogy az elmúlt két évtizedet tekintve melyik kormányzati ciklusban hoztak ténylegesen antidemokratikus intézkedéssorozatokat? (Mondván, hogy az országot ellenzék nélkül is lehet kormányozni). Vagy hogy Sólyom László titkos köztársasági elnökké választásán melyik párt lépte át a Magyar Alkotmányt, amikor is a képviselők egymást ellenőrizték…
Szóval szemben a tényekkel is lehet haladni. Hitből. Először azt hittem, a kolléga szándékosan szándékosan csúsztat és manipulál. Aztán beugrott egy másik borotva, s a helyzetet átgondolva rájöttem, hogy célszerű a borotvákra – konkrétan most Hanlon borotvájára – hallgatni: „Sose tulajdonítsd rosszindulatnak azt, ami kellően megmagyarázható az ostobasággal.”
Legutóbbi hozzászólások