„– Talán hagyjuk abba a beszélgetést – mondta Roger. – El kell kezdenem a regényen gondolkodni. Tommy, miért van az, hogy jól festeni mulatság, jól írni meg pokol? Én sose festettem jól. De még úgy is mulatság volt, ahogy én festettem.
– Nem tudom – mondta Thomas Hudson. – Talán mert a festészetben a hagyomány és a vonal világosabb, s mert az embernek többen segítenek. Még ha az ember le is tér a nagy festészet vonaláról, akkor is mindig akad segítsége.
– Azt hiszem, a másik az, hogy a festészetet derekabb emberek művelik – mondta Roger. – Ha én derekabb fickó lettem volna, valószínűleg jó festő vált volna belőlem. De ahhoz talán elég csibész vagyok, hogy jó író legyek.
– Valamit rútabbul leegyszerűsíteni még sose hallottam.
– Én mindent túlzottan leegyszerűsítek – állította Roger. – Ez az egyik oka, hogy nem vagyok olyan feneette derék.
– Hát akkor feküdjünk le.
– Fenn maradok és olvasok még egy darabig – mondta Roger.”
Ernest Hemingway: Szigetek az áramlatban
Legutóbbi hozzászólások