Megjelent a Guberálók, melyet még 2007 húsvétján írtam a Metagalaktika 9,5 Plusz űrszemetes cikkei mellé, de aztán nem került be a kötetbe, bekerült viszont az augusztusi Galaktikába. Merésznek is tartottam Németh Attilát, amikor jelezte, hogy beszerkesztette az újságba, mert más egy tudományos anyagokkal megtüzdelt egyszeri kiadványban egy ilyen írást megjelentetni, mint egy novellákra kihegyezett havilapban, értelemszerűen sok remek, hosszabb írás mellett. (Ehhez tudni kell, hogy minél rövidebb egy írás, általában annál nehezebb megírni – számomra legalábbis. Néha egy ötszáz oldalas regény könnyebb munka, mint egy három oldalas szösszenet.) Az íráson persze nem változtat a megjelenés helye, tévedés ne essék, ám a hangsúlyai eltolódhatnak. (Gondoljunk bele, mi lett volna, ha a Magyar Fórum közli.)
A Guberálók főszereplője három roma, akik az űrszemét átvizsgálásából élnek. A dialógusokban igyekeztem visszaadni ízes beszédüket, és persze kicsit kikarikíroztam azt – lévén, hogy könnyed, csattanóra kihegyezett, humoros írásról van szó. Nem tudtam azonban megállni (vagy elhallgatni) egy megszólalást a novella végén, ami tényleg más hangsúlyt adott az írásnak, illetve amire a következő visszajelzést kaptam egy fórumon: „Elég beteges humora van az írásnak, cigányozni meg talán nem lenne muszáj, főleg a tisztítószeres utalást éreztem a kelleténél erősebbnek.”
Cigányozni nem muszáj, de azt hiszem, nem is cigányozom. A megjelenített romák nem buták, hiszen ők maguk toldozták-foldozták össze az űrhajójukat, és nem is gyávák, mert a bemutatott „akciójuk” alatt az egyikük kétszer is meghalhatott volna. Kemény munkát végeznek és jól. S hogy közben a vérmérsékletükből eredően beszélnek egymással? Nos, ez még talán belefér, és köze nincs cigányozáshoz. A mindennapok rasszizmusában és gyűlöletbeszédeiben ráakadhatunk amúgy is, én nem akartam erre rátenni egy lapáttal. Emellett azt sem hiszem, hogy beteges humorom lenne. Talán csak szokatlan.
Igen és igaz, sőt a tisztítószeres utalás duplán üt, hiszen mást is jelez, nem csak azt, hogy a romák – Trevor Wilson parancsnok szerint – nem tisztálkodnak, hanem azt is, hogy esetenként hozzáragad a kezükhöz ez-az. Ám a jelenetben az is ott van, hogy az évtizedek vagy évszázadok elmúltával sem fognak az emberek megszabadulni az előítéleteiktől. Mert ugye, amit Trevor Wilson mond (!), azt nem az író mondja. Mint ahogy amit a parancsnok utána közöl a titkárával („A guberálókra épp úgy szükség van, mint az állatvilágban a keselyűkre vagy a hiénákra.”.. – kezdetűt), azt sem az író mondja. Hogy mennyire nem? Én a kaposvári közterületfelügyelet egy tisztségviselőjétől hallottam. Azt pedig, hogy az író véleménye más, mint Trevor Wilsoné, talán abból lehet tudni, hogy a három roma srác a novellában keményen dolgozik és munkája gyümölcsével kereskedik. Akarjuk vagy sem, az előítéleteink velünk élnek és velünk fognak élni, és ezeket elhallgatni nem más, mint képmutatás.
Van a novelláim között egy, ami amolyan csendes kedvenc, halk gyerek, akit szeretek. Az X-magazinban, majd tavaly ősszel A csonkolás művészetében jelent meg, a címe: Lázadás a holdon. Az alapötlet és a mondanivaló egy: az ember és a nációk nem fognak megváltozni a jövőben, még akkor sem, ha elszármaznak a földről. A holdon külön negyedeket alakítanak ki, és amikor a hangulat a lázadásig izzik, minden nép azt csinálja, ami mindig is jellemző volt rá. Az olaszok az operából kifelé énekelnek, a franciák felszedik az utcaköveket, a szerbek elfoglalják a tévét… ésatöbbi… Az írást visszafogott humorral, cseppnyi iróniával fűszereztem meg, semmi harsogás vagy durva meghökkentés. Amikor a Guberálókat írtam, eszembe is jutott a Lázadás a holdon. És biztos voltam benne, hogy bár amannál senki nem emelte fel a szavát, majd itt felfogja… Mert vannak témák, melyre érzékenyek vagyunk. De ugye nem az a megoldás, hogy akkor menekülünk előlük?
Mindenesetre a hozzászóló szerint: „Az alapötlet egyébként tetszik, a végén a csattanó is ütött.” Ezt köszönöm.
Legutóbbi hozzászólások