A hugommal beszélek, és említi, hogy a munkahelyén (Total Food) a nagyfőnök legújabb agymenése, hogy a heti forgalmat huszonöt százalékkal növelni kell a következő hónapban. Aki ezt nem csinálja meg, szól az ukáz, az repül a cégtől… Azon túl, hogy februárban ilyet elvárni kiszállítóktól (akik ugye egyszersmint üzletkötők is) – miközben csökkentik a fizetésüket, juttatásaikat és a munkakörülményeik is nehezülnek – csak egy totálisan inkompetens hülye főnök tesz, szóval, azon túl remekül árulkodik a hazai gondolkodásról az, hogy nálunk a nem-teljesítés bűntetést von maga után. Eszébe se jut a cégvezetésnek jutalmakkal motiválni munkatársait – egyszerűbb azt mondani, hogy ha nem teszed meg, amit kérek, repülsz.
A beszélgetés később átterelődik a null-tolerancia bevezetésére is az autóvezetők alkoholfogyasztásának ügyében. A rendőr rögtön elveszi a jogsit, ha elszineződik a szonda… És elveszi akkor is, ha nem ragasztom ki az autópálya-matricát vagy ha százhetvennel repesztek az autópályán. Lazán elveszi. Egy elsőbbség meg nem adása ötvenezer forint, ha nincs zöldkártya, az harmincezer – merthogy itt is a bűntetés a fontos… és akkor rájövök.
Hetekkel ezelőtt az Echo tévében Pörzse Sándor azt szerette volna tudni, szerintem van-e olyan, hogy néplélek. Van, hogyne lenne, ha átlépjük a határokat (amik ráadásul most már nincsenek is), már abból is tudjuk, hogy más országban járunk, ahogy ránk néznek ott az emberek. Csak a tekintetükből kiolvasható, hogy nem itthon vagy. Van néplélek, és ennek egy árulkodó jele az, hogy a magyar ezer éve jellemzően csak a büntetésből ért. Bűntetett Szent István és a nyomában királyaink meg kiskirályaink, fejedelmeink, és idegen királyaink és császáraink. Bűntetett a nemes, botozta a parasztot, és bűntet most a polgári törvénykezés, és annak szellemében a rendőrség, az Apeh és minden bűntetésre jogosult intézmény, illetve minden hatalommal bíró nyomorult ezen a talpalatnyi földön…
És hogy mi a tragikomikus? Az, hogy ehhez annyira hozzászokott a magyar, hogy csak ebből ért. Eleink úgy élték túl, hogy megtalálták a kiskapukat, és azóta ez a magatartás átöröklődött nemzedékről nemzedékre. Ha valahol van egy rés a törvényen, akkor azt kihasználjuk. Erre jön a még keményebb bűntetés és még rafináltabb kerülőmanőver, még keményebb bűntetési szándék és még megnyomorodottabb emberi lélek… És a legvégén már nem is látjuk, hogy van más motiváló erő, mint ütni és még ütni.
És a végén már annyit kapunk a talpunkra azzal a bottal, hogy járni sem fogunk tudni. Illetve nem kell jövő időben beszélnem: egy helyben toporog ez az ország már mióta!
Legutóbbi hozzászólások