A fiúk szeretik a betont. Mást nem tudok elképzelni, miért is számolták fel a Flórián téren a Színes város projektet az aluljáró Duna felőli oldalán, miért kotorták ki a füvet, és építenek fölöslegesen széles lépcsőt egy olyan szobornak nem nevezhető köztéri borzalomhoz, ami eddig is megközelíthető volt, mind jobbról, mind balról.
A szoborszerűség közepén egy térdeplő kisfiú emel keresztet egy pap felé, arcán furcsa grimasszal, mely szerintem a „Távozz tőlem” műkőbe dermedt örökkévaló kifejezése, a pap azonban nem mozdul. Ezt lehet hamarosan szemből is megközelíteni (ha a tavaly letett, szoborizével szemközti padokat felszedik és máshová teszik – hátha valaki hosszan is gyönyörködni akar a kisfiúban vagy a körülötte-felette álló heroikus valamikben), szóval most már három irányból becserkészhető… szerintem jövőre hátsó megközelítést is ki kellene építeni.
A kerület erre egyébként nettó harminc millió forintot áldoz, meg némi aprót. Gyönyörű lesz, imádjuk a betont. Régebben láttam erre füvön ücsörgő anyukákat, akiknek gyermekei a Színes város kövei körül játszottak, ez nyilván most már múlt idő lesz. Én kicsit fűpárti vagyok, ha erre járok, ezen túl nehezebben veszek lélegzetet.
Legutóbbi hozzászólások