Sikerült megnézni a Battle: Los Angeles című filmet (a filmalkotás túl durva lenne rá) egy közös mozizásban egy kis csapattal és a szülinapos Rick Worthyvel – természetesen feliratos változatban. A film mozira készült, igazi látványfilm a Cloverfield, a District 9 vagy a Black Hawk Down nyomdokain haladva. Nincs megcsavart történet, komoly karakterek. Darálóba küldött katonák vannak és robbanások dögivel.
Már most látom, hogy megosztó lesz ez a film, az idegen- és csataőrültek imádni fogják, sokan viszont legyintenek rá, mert bizony sablonokból áll, azok közül is a legnagyobbakból. A múltja miatt megbélyegzett, nyugdíjazás előtt álló (sőt, éppen nyugdíjazott, de visszahívott) őrmester, egy szakasz katona, akikről csak a nevüket tudjuk, de van közöttük szűz újonc és házasság előtt álló tizedes… szóval inkább képregényfigurák, mint élő karakterek… Kell a filmbe lelkizés is, meg szónoklás a kitartásról, a dicsőséges amerikai katonákról. Nem nagy kunszt, ám mégis profi, mert jól összepakolták ezeket az elemeket, és cseppet sem zavarók vagy idegesítők…
Már ha mindjárt az elején elfogadjuk, hogy ez bizony lövöldözős, csúnya idegen-hentelős film lesz, kicsit heroikus felütéssel. Ha így ülünk be elé, akkor minden rendben lesz. A látvány az első, ezért moziban kell nézni, a tévében el fognak veszni a részletek (pláne, hogy a 180 négyzetméteres mozivásznon sem sokat lehet látni az idegenekből), sőt, megkockáztatom, hogy az egész hangulat is. Utána viszont ajánlott egy jó kis sörözés, ahol lehet lelkesedni vagy szapulni a Battle: Los Angeles filmet, erényeit és hibáit emlegetve.
Ha lenne ilyen, hogy Battle: Budapest, azt azért megnézném. Kár, hogy a mi fővárosunk nem tenger mellett fekszik, milyen filmet összehozhatna erről már a hazai moziipar.
Legutóbbi hozzászólások