Eltelt néhány év az utolsó EuroConom óta: 2013-ban Kijevben voltam utoljára európai sci-fi találkozón. (Visszaszámolok: az első 1988-ban volt Budapesten a Kongresszusi Központban, az első külföldi 2002-ben Chotěbořban, Csehországban.) Most Barcelonában rendezték meg, amely az emlékeimben gyönyörű városként él, nosza, meg is szerveztük a kirándulást a novemberi spanyol őszbe.
Mindig élmény egy európai SF találkozó, még úgy is, hogy merő egy koncentráció az egész, hogy valamiféleképpen tudjam követni a rengeteg náció mindenféle akcentusos beszédét (legfurább emlék ennek kapcsán, amikor Dave Lally a maga ír akcentusával elmondott egy viccet arról, hogy mennyire nem érteni a skótok beszédét). A társaság azonban mindenért kárpótol: sokszínű, közvetlen, vidám és nagyon-nagyon scifis. Hogy ez utóbbi mit jelent? Hát azt, hogy amikor beléptünk a rendezvény egyik szekciójának (is) helyet adó Rambla hotel ajtaján, azonnal meg tudtam mondani, az előtérben kik a tudományos-fantasztikum rajongói. Ránézésre. Széllel szemben.
Nem nagyon részletezem az ESFS előadásait, amire beültünk, Évi elég alaposan megtette az SFportal-ra feltöltött háromrészes cikkében: 1 és 2 és 3. Leginkább az irodalmi-fordítási-promotálási témák érdekeltek minket, a spanyol kiadók és könyveik. A rendezvény fő helyszíne a Centre de Cultura Contemporània de Barcelona volt (CCCB), de a Gigamesh nevű óriási sci-fis, fantasys, könyves- és játékboltban is voltak dedikálások… szóval könyveknek nem voltunk híjával, fotóztam is címlapokat éppen eleget.
A másik, hogy sikerült elkapni néhány írót egy-egy közös kép erejéig. A fenti tablón Joe Haldeman, Charles Stross, Richard Morgan, Ian Watson, Roberto Quaglia, Claude Lalumière és Sofía Rhei látható mellettünk. De persze ez a képsor csak töredékét mutatja a rendezvényen megforduló íróknak.
Egyetlen dolgot sajnálok: nem volt központilag szervezett „buli” sem péntek, sem szombat este. Mi hajdanán igyekeztünk az Átjáró rendezvényeit mindig valamilyen közösségi mulatsággal befejezni, nem csak a lazítás miatt (egy-egy rendezvény szervezése után kellett kis tombolás), hanem hogy a résztvevők jobban egymásra találjanak. Az eddigi EuroConok tapasztalata az volt, hogy Kelet-Európában jobban rá vannak hangolódva az emberek a közösségépítésnek erre a könnyedebb változatára. Reménykedtem, hogy a spanyolok is… de ez kimaradt. Megoldottuk magunk.
Barcelona nem mellesleg szép hely, jól emlékeztem. Hagytunk időt a városnézésre: két teljes napot, amikor is térdig koptattuk a lábunk. Lesétáltuk a szokásos köröket: megnéztük a Sagrada Familiát, a Güell Parkot, a Gaudi-házakat, a kikötőt, a piacot, a Montjuic nevű dombocskát, az egyetemet… stb. Gyönyörű novemberünk volt, már ezért is megérte.
Legutóbbi hozzászólások