A nyolcvanas évek közepén a veszprémi sci-fi klubban még mindannyian hittük azt, hogy az emberiség jövője az űrben rejlik, és hamarosan nagy lépésekkel fogunk nekiindulni ennek az útnak. Optimisták voltunk és persze jórészt fiatalok (én éppen gimnazista), tudományos előadókat hívtunk, fanzint szerkesztettünk, Mike Oldfieldet hallgattunk, és olyan filmeket néztünk, amiket a két magyar tévécsatorna biztos nem adott volna le.
Az optimizmus az ezt követő években elszállt, s látszott, hogy nem lesz itt holdbázis 2008-ra vagy emberes Mars-utazás belátható időn belül. Intő jel volt a Challenger katasztrófája 1986-ban, a végső pont a Columbiáé 2003-ban. Miért most jut eszembe mindez? Mert a korszak űrkutatásának szimbólumai közül a harmadik befejezi pályafutását. A Discovery éppen ezekben a napokban rója föld körüli útjának utolsó mérföldjeit.
1984 augusztusában startolt először, és azóta 352 napot töltött Föld körüli pályán. Ezalatt 5 628-szor kerülte meg bolygónkat, 143 millió mérföldet megtéve. Impozáns, nem? És mégis, nekem kevés. Én jobb szerettem volna, ha messzebb jut, ha van utána valami, egy új géppark, új fejlesztések és tervek… Bizakodás és remény – hogy már csak az ad feladatot nekünk, hogy felderítsük a végtelent.
Legutóbbi hozzászólások