Azt hiszem, a Tűzvonalban ártalmas az egészségemre… Ma azt álmodtam, hogy kommandós vagyok, és egy ügyön dolgozunk, amelyben meg kell védeni valakit. Az illető nem fontos ember volt, és először megis akart lépni előlünk, nem kért a védelmünkből. Egy kockaladában üldöztük a hóval borított kis utcákon, de kifarolt és gyalog ment volna tovább, ha el nem kapom, és neki nemszorítom a kocsinak, és meg nem értetem vele, hogy nem neki fontos a védelme, hanem a szeretteinek. Aztán egy ódon családi ház előtt őrködtünk, majd bent, a billegő falépcsőkön üldöztünk valakit. Éjszaka volt…
A következő álmomban visszatértem a főiskolás-egyetemista évekhez, és a harmadik negyedévem végét töltöttem egy kollégiumban (a negyedik emeletén, ahonnan remek kilátás nyílt a sulira és a parkra). A szobatársamnak annyi bútora volt, hogy alig fértem be a szobába. Előbb csak a képeit láttam, amelyen olyan szakállat viselt, mint az az a 19. század második felében divat volt az amerikai polgárháború idején, és tudtam, hogy valami szervezet tagja. Aztán megjött a gyerek és kiderült: kommandós akar lenni a diploma után.
Miután meséltem neki a kommandóról, valahogy parlamenti képviselő lettem. Persze friss, idealista és zöldfülü. Az első felszólalásom a T Ház előtt egy stresszoldó illatgyógyszerről szólt, melyet be akartak tiltatni, mivel egy szcientológiai laborból jött ki. Na, a fennen hangoztatott véleményem az volt (amit a T. Ház vidámkodva fogadott), hogy nem az a lényeg, melyik laborból jött ki, nem az eredetét, hanem a hatékonyságát kellene vizgálni.
Így visszagondolva, kommandósnak volt a legjobb lenni.
Legutóbbi hozzászólások