Az idő szeme – harmadánál

Ha már találkoztam Stephen Baxterrel, akkor elolvasom egy könyvét – gondoltam hazafelé a Koppenhága- Budapest Malév-járaton valahol még Dánia partjai felett. Ezért aztán kivettem Jun táskájából Az idő szemé-nek egy dedikált példányát, és nekiláttam. Ott elkezdtem, a Budapest-Kaposvár vonaton folytattam másnap. És olvasás közben régi emlékek törtek fel.

Valamikor az 1980-as évek végén a Kvark sci-fi klubban, Veszprémben elhatároztuk, hogy karácsonyi műsort adunk. Írtam rá egy színdarabot, amely arról szólt, hogy egy időtörés-szerű valami összehoz különböző kultúrákból különféle alakokat – köztük híres személyiségeket is. A színdarab elkészült, olyan lett, amilyet egy gimnazista írhat, de túl hosszúra sikeredett, ezért aztán egy novellaadaptációt játszottunk el félig improvizálva.

Az idő szemé-t olvasva az általam írt régi színdarab jutott eszembe. És bevallom, amikor a regényben (a harmadánál)Nagy Sándor után feltűnt Dzsingisz kán is, kezdtem kedvetlen lenni. Az ötlet elég gimnazistás még mindig a 150. oldal tájékán, sőt, hasonló alapszituációval találkozhattak azok az olvasók, akik Jules Verne Hector Servadac című regényét elolvasták valaha, bár ott egy meteorit ragad el különféle embereket, itt meg holmi időtörés hozza őket össze, lényegében ugyanaz a probléma.

Persze Baxter és Clarke jobban megírta a regényt, mint én valaha a darabot… ámde két dolog szintén látszik (így a 150 oldalnál járva): a technikai leírások jobbak, mint a személyiségrajzok. (Ott van például Bisesa, akinek a 150. oldalig meg sem fordul a fejében, hogy a lánya meghalhatott. Semmi anyai aggódás, csak hiányérzet… ) A másik, ami a szövegből nyilvánvaló, hogy a szerzőpáros valahonnan az 1980-as évekből startolt, és nem mai gyerekek. A Szojuz 2037-es alkalmazása, akárhogy is magyarázzák, nekem túl öregecske ötlet, nem is szólva az amerikai-orosz űrhajósok ellentétéről. Ez egy másik korszak volt. szintén azokban az években, amikor gimis voltam, és amikor még „Gagarin napok”-ra jártunk a Szovjet Kultúra és Tudomány Házába.

A könyv persze ezek ellenére élvezetes, klasszikus sci-fi. Az új korosztálynak meg minden történet új… Aztán persze még meg is változhat a fősodor… A kommentekben senki le ne merje lőni a poént!

Olvasok…