November közepén a hetedik kerület egy eldugott, régi bérházában, annak is a legfelső fölötti emeletén, a beépített tetőtér sarkában egy ócska konvektor, felfűtés közben elkattogta Schubert Ave Mariáját. Mikor végzett nem hagyta abba, újrakezdte, s aztán megint és megint újra. Recsegő kattogása, csöveinek mély sóhajtása, lélegzetvételei betöltötték a kis lakást, és hamarosan csodájára jártak a szomszédok is. Híre egyre terjedt, érkeztek az utcából a kerületből, Budapest különböző pontjairól, leültek a rojtos szélű szőnyegekre és tekintetüket a konvektorra szegezve hallgatták a különleges zajokat. Megjelent egy püspök is, nagy titokban, majd áldását adta a konvektorra és elhatározta, hogy értesíti a csodáról a Szentszéket.
A konvektor feletti ablak egy málló vakolatú tűzfalra nézett, ahol ezekben a napokban furcsa, ázott folt kerekedett ki. Egy, aztán még egy, két tekintet, orr, száj – Krisztus arca. Krisztus benézett az ablakon, bámulta az Ava Mariát hallgató közönséget, és mintha mosolygott volna. Aztán egyszer csak a dal elhallgatott – mert a hónapok óta nem fizetett gázdíj olyan méretű tartozássá halmozódott fel, hogy a Kögáz kikapcsolta a szolgáltatást. A konvektor lassan kihűlt, s közben már csak kis rendszertelen pattogásra tellett tőle. November végén aztán egy gyors havas eső lemosta Krisztust is a falról. Mire a pápai követ megérkezett, hogy megnézze a csodát, már csak egy lucskos fekete kutyát láthatott a kapualjban állva, mely rezignáltan vizelte le a tűzfalat és elszaladt.
A gázt azóta visszakapcsolták, ám a konvektor soha többet nem énekelt.
Legutóbbi hozzászólások