Mostanában megint különöseket álmodom… Tegnap egy furcsa bálnacsontvázat ábrázoló szobrocska felkutatására indultam egy barlangban és pont belecsöppentem két idegen civilizáció Földön folytatott titkos harcába, ma hajnalban meg egy világháborús szituációban voltam katona és egy frissen felhúzott ház fenyőillatú tetőterében vártuk az ellenséget… A tetőtér azonban annyira szűk volt, hogy a gerendák minduntalan a két vállamat súrolták.
Két hete furcsa lényekkel álmodtam Isztambul utcáin… valamikor akkor kezdődött a különös álmok sora, ott, Soltvadkerten. Akkor reggel felébredve egy egész regényötletet felvázoltam magamnak az álomból (és egy másikat is reggeli előtt), és arra gondoltam, hogy ősszel ki kellene menni Törökországba, megnézni a várost és közben megírni az álom-regényt… Most, miközben ezt írom, már egy egész sorozat körvonalazódik belőle – el sem hiszitek, ez milyen szörnyű.
Szörnyű, mert megint egy fél tucat ötlet, ami arra vár, hogy megírjam. De mikor??? Most álmodókról fogok írni (nem is egy, hanem három fantasy regényt), aztán romákról, aztán Mysterious Universe-ben egyet minimum, de kellene még egy (Bowman és Ketchikan). Két órája meg megkaptam a húgom barátjának édesapjától azt az üzenetet, hogy ideje lenne befejeznem a Városalapítókat…
Kétségbeejtő… Na mindegy, megyek aludni, és remélem, most csupa kényelmes és unalmas dologról álmodom majd…
Legutóbbi hozzászólások