Egész jó a film szereplőlistája: Edward Norton (mit alakított már Brad Pitt mellett A harcosok klubjában), Colin Farrell (a scifisek a Különvéleményben emlékezhetnek rá, de ott volt a Hart háborújában, a Nagy Sándorban, A fülkében is többek között) és az Oscar-díjas Jon Voight (ha nem Angelina Jolie apja lenne, akkor is voltak remek szerepei). Gavin O’Connor rendezőnek eddig nem voltak nagyobb durranásai, de nekem most bizonyított: érti a szakmáját. Mellesleg Joe Carnahannal együtt ő jegyzi a forgatókönyvet is.
A film története nem túl bonyolult: egy hagyományos rendőrcsaládban az apuka két fia, sőt, a lányának a férje is rendőr. Hárman a fiatalabb generációból, akiknek mindegyike máshogy áll a szakmához. Van, aki a pénzt szereti, van, aki a hatékonyságot, s egyikük a becsületet. A fiúk a sors játéka folytán megoldhatatlan erkölcsi játszmába kezdenek, s valakinek természetesen meg kell a végén halnia.
Remek film, egészen depressziós, nem szájbarágós – mindenkinek megvan a maga élete és igazsága. Lehetne kiút, ha engednének, ha átlépnék árnyékukat, de az ember nem olyan. Sorsa a tekintetében tükröződik… A történet elkalandozik a magánélet felé, ez nem akciómozi, ez dráma. A párbeszédek, a képek, a zene, minden ezt szolgálja. A remek jelenetek és vágások. A végletekig dramatizált szituációk.
És amikor már azt hisszük, hogy a becsület mindenek felett áll, akkor rájövünk, hogy a körzet, ahol a fiúk szolgálnak, rosszabb, mint bármilyen terep. Itt nem lehet becsületesen játszani, mert akkor a bűnözők nyernek. Itt kihasználják a gyengeségeidet, az amerikai jogrendszer gyengeségeit.
A zsaruk becsülete az a film, amelyben nem tudod, hogy mi lesz a megoldás, mert nincs helyes megoldás. Ugyanis mindegyik fiúnak választania kell: a család, a közösség érdeke és a becsület között. Az ideák és a valóság között. S mondd, te mit választanál?
Legutóbbi hozzászólások