Már régóta meg vagyok róla győződve, hogy ha jó sztorik akar látni az ember, akkor nem a moziba, hanem a tévé elé kell leülnie. A mozifilmek, legyenek bár három órásak, meglehetősen elvesztették történetközpontúságukat.
Pénteken megnéztük a Watchment. Az első percben arra gondoltam, hogy már megint… istenem, már megint lassít-gyorsít, megállít a levegőben, lassít-gyorsít, öncélúan kiemel… egy film, amely képileg sem új. Aztán az első tíz percben megváltozott a véleményem, köszönhetően ez a főcímnek és leginkább a Komédiás karakterének. Később viszont már unni kezdtem a mozit, a végére pedig meg kellett állapítanom, hogy csalódás. A felénél megváltozott a koncepció, a dramaturgia elcsúszott, a mozi túl didaktikus és tényleg unalmas.
Find more photos like this on SFport.net
Kritikát is írtam róla az SFportal.hu-ra. Utána olvastam Creideiki és Benedek kritikáját is a filmről (bár ötösben moziztunk, ők nem voltak velünk – tehát semmi össze- vagy kibeszélés nem volt). Creideiki egy hozzászólásban írta, hogy a film megosztó lesz. Szerintem nem, mert csak egy jó film lehet megosztó… A zenén pedig nem ugrunk össze.
Legutóbbi hozzászólások