Vasárnap leugrottunk Tihanyba, hogy megnézzünk egy forgatást, ahova aztán nem jutottunk el, viszont láthattuk a Balatont, közelgő viharfelhőkkel. Ott álltam a tó partján, a fejemre csepegett az eső, és valami régi nosztalgiát éreztem. Gyermekkoromban a nagyszüleimmel rengetegszer leutaztunk ide Veszprémből. Bejártuk a városkát, elmentünk az apátság épületéig. Nagyapám nyakából néztem a tornyokat és a Balatont… az akkor még alig beépített partokat.
Sokat változott a világ, hogy azt ne mondjam, felnőttem, mindenütt házak (bár Tihany érintetlensége valamiképpen megmaradt), komoly nyaralóövezetek. Séta közben betévedtünk a Limnológiai Intézethez, és csak megkérdeztük (buta felnőttek), mi is az a limnológia. Elárulom: a tavak és folyóvizek vizével és élővilágával foglalkozó tudomány.
Aztán tudtátok-e, hogy egy veszprémi párttitkárnak az ötvenes években az az ötlete támadt, hogy a Balatont le kell ereszteni és a földterületet be kell vetni kukoricával? Egy alternatív történelmi novellát megérdemelne ez a hülyeség, nem?! (A második képen a stég mögött van két kacsa, a piszkok beúsztak oda, míg elővettem a fényképezőgépet.)
Legutóbbi hozzászólások