Rossz idő ide, rossz idő oda, elindult a 2017-es Könyvfesztivál! A Millenáris külső részén sajnos a standok csütörtök délután jórészt ki sem nyitottak (a Libri kis épülete fel sem épült a füvön – K19-es stand). A délután közepére az is kiderült, hogy a Galaktika nem csak a csütörtököt, de az egész hétvégét feladta. (Amikor ezeket a sorokat írom – péntek reggel – már süt kint a nap, így még az is megeshet, hogy változik a helyzet.) Ebből lett kis kavarodás és pánik, hiszen a Sztálin, aki egyszer megmentette a világot oda lett volna kihelyezve, és ott dedikáltunk volna Erdős Lászlóval vasárnap.
A helyzet gyors megoldást kívánt, és szerencsére a Fumax pavilonja (köszönet Németh Vladimirnek és Holló-Vaskó Péternek) befogadta a könyvet. (Csak jelzem: a könyv átvétele után tönkrement az Alexandra, a dedikálásra pedig eljött az áprilisi, szibériai tél – kezd olyan gyanúm lenni, hogy mindezeket a Sztálin hozta ránk.) Oda tessék tehát menni a kötetért, s ott leszünk mi is vasárnap 13 órától.
A Fumax mellett áll a Főnix standja: ott a Csillagfényszövők regényem található meg. Talpalatnyi helyen két Szélesi. Nem kell messzire menni egymástól. (A látótér jobb oldalán pedig a Tuannál Mysterious Universe-könyvek sora, közöttük az Ellopni egy Chagallt, a Vadászat egy szimurgra és A holtak galaxisa.)
A csütörtök legörömtelibb pillanata (így a harmincadik könyvnél is megunhatatlan és boldogságos) az új regényem, a Kincsem kézbe vétele volt. Meglepetésemre szolgált a vastagsága a kötetnek, na de belegondolva, valóban kicsit átcsúsztam a kért terjedelmen, szóval a hosszabb műveim közé tartozik a regény. A Könyvmolyképző standjánál egy nagy figyelemfelhívó rollup és gyönyörű Kincsem-torony fogadott – szép látvány. „Olvasd el a csodakanca igaz történetét!”
Nagy munka volt (történelmi regényt írni nem kicsi meló), és a végére tisztességesen elfáradtam, kimerültem, de most érzem, hogy megérte. Innentől izgatottan várom az olvasói visszajelzéseket.
Legutóbbi hozzászólások