Egy idős hölgyet kórházba szállítottak azon a napon, amikor a lányát temették, s tegnap, egy héttel a lánya után, sírba tették őt is. Ismerős? Valaki meghal a szerette után, mert az agy azt mondja, szív ne dobogj többet, vér ne lüktess, tűdő ne kérj levegőt… És a szervezet engedelmeskedik, és kikapcsol, utat engedve a halálnak.
Mi ez, ha nem a tudat hatalma a test felett, az élet felett. Nem csak azt irányítjuk, merre menjünk, mit ragadjunk meg, mit tegyünk a szánkba, hanem azt is, milyen legyen a szervezetünk egészségi állapota. Emlékszem, egyszer a második exem édesanyja egy torokgyulladáskor azt mondta, azért vagyok beteg, mert nem mondtam ki valamit, ami kikívánkozva. Nevetve válaszoltam, hogy ez csak egy hideg kóla volt. Áginak azonban igaza volt abban, hogy a pszichénk megbetegíthet, megölhet, de gyógyíthat is. A tudat, az akarat, a szellem – nevezzük bárhogyan, uralkodik a testen.
Ez az ember.
És most eszembe jut az a jó barátom, akivel késhegyig menő vitákat folytatok nem csak a blogomban, de néha személyesen is. Akinek jobban kellene vigyáznia a gondolataira, mert olyannyira kaotikusak és sötétek (szerintem), hogy attól félek ez visszahat rá… Hadd féltsem egy kicsit, és hadd mondjam azt: „Egy kis pozitív életszemléletet, kedves Brod!” Mert igenis vannak szép dolgok a világban.
Legutóbbi hozzászólások