száz és száz sirály

száz és száz sirály

száz és száz sirály ül a Duna ködén homályban az éjjel a holdnak fehér körén cserreg és locsog mind hess madár

egy kiáltás az ember

egy kiáltás az ember felkiáltójel ami a fején áll azon a pöttyön ami kerek és a súly a fenekén van szikla végén billeg mint sorvezetőn a margónál visszaleng és ziiiiim lefelé zuhan néha álmában néha napközben de úgy általában egy óhajtó mondat...

mi ketten összeszövetkeztünk

mi ketten összeszövetkeztünk s tőle kardot kaptam használatra amivel levágtam a két lábát akkor ő azt mondta de jó, hogy nem csúzlit adtam neked mert most nem...

az óceán partján

üres palackban ezüst idő kavarog búgó hangon keveredik a széllel matt üvegén fürge rákocskák játszanak a tört messzeséggel

eltévedtem

majomkenyérfán a párduc lamantin a hegytetőn paradicsommadár a havon varánusz az édenkertben eltévedtek ők a kígyó a fáról az ember Olduvából Gilgames az alvilágból sosem talál ki a semminek vannak-e...

holtomban majd fává válok

holtomban majd fává válok és kaviccsá az út mentén hol megannyi láb jár az égre feltekintve felhőt ha láttok az is biztos én leszek drótkerítés és tégla, szárnyaló sirály és persze zöld béka a levél alatt lenyeltem a világot ami átszűrődött rajtam és most benned van...

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás